A klímaváltozás és a fenntarthatóság egyre sürgetőbb probléma napjainkban, hiszen már a saját bőrünkön tapasztaljuk az éghajlatváltozás hatásait. A Fenntartható fejlődési célok (SDG) iránymutatást adnak, de a megvalósításukhoz valódi cselekvésre van szükség. Vajon milyen szerepük lehet a fiataloknak ebben a folyamatban?

Írta: Bogos Katalin, borítókép: Szakács Linda

Az ABOVE Ifjúsági Szervezet által rendezett eseményen Deli Daniella klímapolitikáért felelős helyettes államtitkár, Ürge Boróka, Magyarország 2024-es ifjúsági klímaküldöttje, Brimo Widad Magyarország 2024-es Senior ENSZ Ifjúsági Küldött és Wettstein Annamária, az ENSZ idei magyar senior ifjúsági küldöttje osztották meg tapasztalataikat és gondolataikat a fenntarthatóság aktuális kihívásairól. A beszélgetést Csordás Tamara az ABOVE Ifjúsági Szervezet képviseletében moderálta.

Fenntartható fejlődési célok

A Fenntartható fejlődési célok (Sustainable Development Goals – SDG-k) az ENSZ által 2015-ben elfogadott globális keretrendszert alkotják, amely 17 átfogó és 169 konkrétabb célt foglal magában. Ezek célja, hogy 2030-ig elősegítsék egy igazságosabb, zöldebb és befogadóbb világ megteremtését. A célok közé tartozik például a szegénység felszámolása, a nemek közötti egyenlőség előmozdítása, a minőségi oktatás biztosítása, valamint az éghajlatváltozás elleni fellépés. Az SDG-k különlegessége, hogy egyszerre kezelik a társadalmi, gazdasági és környezeti kihívásokat, és hangsúlyozzák, hogy ezek csak széles körű együttműködéssel valósíthatók meg. Ahogy 2030 egyre közeledik, egyre sürgetőbb a kérdés: hogyan lehet valóban megvalósítani a Fenntartható fejlődési célokat, illetve hol tartunk most?

A panelbeszélgetés egyik visszatérő kérdése az volt, hogy reális-e egyáltalán elérni a célokat 2030-ig. A résztvevők egyetértettek abban, hogy az előrehaladás lassú, a globális eredmények pedig egyszerre pozitívak és adnak okot az aggodalomra, az SDG-k teljesítése pedig kezdettől fogva nem megvalósítható. Ahogy Annamária fogalmazott: „Mintha ezek a célok nem vennék figyelembe az embert. 2015-ben azt tűztük ki, hogy gyökeresen megváltoztatunk mindent, ami nem realisztikus, és ugyan nagy az idő nyomása, de őszintének kell lenni abban, hogy mennyit tud megváltoztatni egy ember a saját életében.”  

Daniella szerint a klímavédelem területén különösen komoly elmaradások tapasztalhatóak, ráadásul tavaly volt a valaha mért legforróbb év, és már most túlléptük azt a 1,5 °C-os felmelegedési küszöböt, amelyet a párizsi megállapodás tűzött ki célként. „Hiszek abban, hogy az átállás nem kikényszerített úton fog megtörténni, hanem úgy, hogy az tényleg megéri” – mondta. Majd kifejtette, hogy amíg azok a trendek nem változnak, hogy a fenntartható termékek sokkal drágábbak, és lakosságilag és gazdaságilag nem éri meg ezeket vásárolni, addig alig lesz előrelépés a klímavédelemben. Ezt a gondolatmenetet folytatva Annamária elmondta, hogy szerinte ösztönző rendszerekre lenne szükség az előrelépéshez, nem idealista lemondásokra.

Kép: Szakács Linda

Nemzetközi környezet

Widad felhívta a figyelmet arra, hogy „Fenntartható fejlődési céloknak nevezzük őket, pedig tudjuk, hogy ezek globális problémák”, majd hangsúlyozta annak fontosságát, hogy felismerjük a célok összefonódását, és lássuk, hogy ha az egyik előremozdul, az magával húzhatja a többit. „Azért kell ezekkel a foglalkozni, mivel az életünk nagyon sok területét érintik” – mondta.

Annamária úgy fogalmazott, hogy „a világban alapvető koordinációs problémák vannak, és hiába lenne szándék, ha nincs mögötte működőképes nemzetközi együttműködés”. Kifejtette, hogy a jövőben kulcsfontosságú lesz az, hogy az ENSZ mennyire tudja betölteni azt a nemzetközi koordináló és elszámoltató szerepet, amire egy jól működő nemzetközi közösség kialakításához szükség lenne.

Klímapolitikáért felelős helyettes államtitkár asszony megosztotta, hogy a jelenlegi klímapolitikai és finanszírozási közeg nem egészséges, és több szinten is felmerülnek problémák. Elmondta, hogy a 198 országból körülbelül 30 az, aki a saját és a többi ország átállásáért fizet, mivel a fejlett és fejlődő státusz egy 1992-es határozat alapján van megállapítva. Továbbá nincsen semmilyen számonkérési és felügyeleti rendszer, hogy ellenőrizni lehessen a fejlődő országok mire költik a kapott forrásokat, illetve a vállalások nem teljesítése sem jár következménnyel. Ezt a helyzetet pedig tovább fokozzák a történelmi feszültségek, amelyek miatt az említett problémákról nem is lehet a tárgyalásokon beszélni, és tabuként vannak kezelve.

Fiatalok szerepe

A fenntarthatósági párbeszédben egyre gyakrabban jelennek meg a fiatalok, viszont Widad szerint gyakran csak kipipált pontok a meghívotti listán, ahelyett, hogy valóban meghallgatnák őket. Megosztotta tapasztalatait arról, hogy a fiatalok jelenléte sokszor csak szimbolikus, ráadásul az ifjúsági részvétel zömében önkéntes alapú, ami hosszú távon anyagilag és mentálisan is megterhelő. Ezért szerinte ahelyett, hogy arra várunk, hogy „felülről” szólítsanak meg, helyi szinten kell kezdeményezni.

„Ha azonosítasz egy problémát, ne rögtön nemzetközi szinten próbáld megoldani, hanem gondold végig a gyökerét, szervezz csapatot, és akár menj el a polgármesterhez az üggyel.”

Hozzátette, hogy az a legfontosabb, hogy a fiatalok tisztában legyenek a témával, és minél jobban tájékozódjanak róla. Hangsúlyozta, hogy nem várható el senkitől, hogy azonnal mindent megváltoztasson az életében, viszont a fiatalok könnyebben tudnak alkalmazkodni, így ha apró módosításokat vezetnek be a mindennapjaikban, akkor észrevétlenül elindíthatják a változást.

„Mindig a klímaszorongás, a katasztrófa és a vészhelyzet van a középpontban, nem az, hogy mennyi új lehetőség van”

– mondta helyettes államtitkár asszony, majd a klímaszorongással és a folyamatos katasztrófákról szóló hírekkel kapcsolatban kifejtette, hogy a média túl sokszor sötét képet fest, ez pedig bénítólag hat az emberre. Meglátása szerint ez ugyanúgy kontraproduktív a fenntartható fejlődés népszerűsítésében, mint a radikális klímavédő csoportok és a hangos tiltakozások, mivel úgy véli, hogy egy fiatal a legtöbbet azzal tudja tenni, ha nem rendel Temuról és Sheinről. Hozzátette továbbá, hogy a döntéshozók sokkal magasabbra értékelik a konstruktív párbeszédet és a szakmai felkészültséget, mint azt, ha az érintett csoportok elvárják, hogy megkeressék őket.

Kép: Szakács Linda

Boróka a gondolatmenetet folytatva elmondta, hogy fontos, hogy a fiatalok egymás között, családjukban és közösségeikben is beszéljenek ezekről a kérdésekről, inkább a tendenciák pozitív oldalát és a lehetőségeket figyelembe véve. Tetteikben pedig válasszák ki, hogy mivel tudnak hozzájárulni a fejlődéshez, hiszen „nem tudsz az összes fronton harcolni” – fogalmazott. A valódi változás ott kezdődik, ha megtaláljuk azt a területet, ahol mi magunk a legtöbbet tudjuk hozzátenni.

A beszélgetés végén a panelisták több tanácsot is megfogalmaztak a fiataloknak. Daniella azt emelte ki, hogy ha tényleges változást szeretnének, akkor tanuljanak és lépjenek be a döntéshozók világába, hogy belülről formálhassák a rendszert. Widad arra biztat mindenkit, hogy találjon egy mentort, akire felnéz, és aki támogatja az első lépésekben. Zárásként Annamária azt emelte ki, hogy a lehetőségek sokszor azoknak nyílnak meg, akik keresik őket, és „nem kell mindent tökéletesen csinálni ahhoz, hogy hatással legyünk a világra”, mivel a változás kis lépésekből áll.